Hikmet, Nâzım: A huszadik század (Yirminci Asra Dair in Hungarian)

- Uyumak şimdi,
   uyanmak yüz yıl sonra, sevgilim...
 
- Hayır,
 kendi asrım beni korkutmuyor
            ben kaçak değilim.
Asrım sefil,
                 asrım yüz kızartıcı,
asrım cesur,
                  büyük
                            ve kahraman.
Dünyaya erken gelmişim diye kahretmedim hiçbir zaman.
Ben yirminci asırlıyım
ve bununla övünüyorum.
Bana yeter
yirminci asırda olduğum safta olmak
   bizim tarafta olmak
ve dövüşmek yeni bir âlem için...
 
- Yüz yıl sonra, sevgilim...
 
- Hayır, her şeye rağmen daha evvel.
Ve ölen ve doğan
ve son gülenleri güzel gülecek olan yirminci asır
(benim şafak çığlıklarıyla sabaha eren müthiş gecem),
senin gözlerin gibi, Hatçem,
       güneşli olacaktır...
 
 
12.11.1941

- Most elaludni, kedvesem
  s egy század mulva ébredni fel újra...
 
- De nem,
    hogy is lennék én szökevény!
       Engemet nem rettent e század,
e szánnivaló század, mely enyém,
      e század, mely
  olyan szégyenletes,
     a századom, amely
          nagy és nemes.
Nem bánkódtam soha, hogy ily korán születtem,
és büszke vagyok, hogy a huszadik
század fia lehettem.
Elég nekem,
hogy a huszadik század forgatagában
  helyem jó harcunk oldalán van,
s egy új világért lehet küzdenem.
 
– Majd száz év mulva, kedvesem...
 
– Nem, nem kell hozzá annyi sem.
Meghal és újjászületik
e század, megszépítve végső napjait
(ó, én jajongva virradó, nagy éjszakám)
s úgy ragyog majd, Hatcsém,
mint a te szemeid.