Vujin, Dobrivoj: Albert utca (Albertova ulica in Hungarian)

Ulazim u Albertovu ulicu u cik zore

kuće su pune ljudskog alkohola 

kapije strasni psi

koji ližu jutarnju kost uspavanih

sličnost sa mojom glavom očito

sevaju rasuti i bludni crni dimnjaci

šta sve na njihova ogarena usta izlazi

to je za roman ili seosku sedeljku

sa mirišljavim ilustracijama

okačenog veša na zategnutoj žici 

na kojoj se lažni svitak proteže             

nije mu ni dugonogi pevac ravan

to je zastrašujući zvuk beznađa   

nemilostivi sev iz mračnih kuća

nasukane i brbljive povezače u tržnicama 

pevnice pustog i praznog neba

drugačiji pev ptica opisuju moje reči

moje razdragane sačekuše

koje drže moj dom na vidnom polju

kako to svakom dobru i priliči 

Pirkadatkor fordulok az Albert utcába

a borgőzzel töltött házak sorába

a kapuk dühödt kutyák

az elaltatottak reggeli csontjait nyalogatják

a szétszórt feketén parázna kéményekből

koponyámhoz hasonló valami dől

üszkös nyílásaik sorsok forrásai

regénybe vagy fapados mesébe foglalhatók

együtt a hamis tekerccsel ékesített

feszes dróton kiteregetett ruhák

rózsaillatos ábráival

a hosszúlábú kakas sem méltó hozzá

ez a reménytelenség kétségbeesett hangja

a megrekedt és locsogó fejkendős kofák

sötét házabkól eredő ádáz villanása

az elhagyott puszta ég rikácsolása

soraim más dallamról víg rigófüttyről szólnak

derűs várakozóimról

akik otthonomat otthonná varázsolják

úgy ahogy a jóságosok teszik