az istenekről, bolondokról, és egyéb boldog törpékről
az állandó menekülésről, bikákról és a „nap angyaláról”
a mini mozdulat pillanata
a vizsgáztató valóság árulója
a csendes cella magánya
az akadémiai emlék Júdása
összekoccanó lábakkal menekültek
négy emlék kiséretében
ríttam beszéltem lebeszéltem nőttön nőttem
minek
te asztróember „hová merre az áhított életet sosem leled meg”
krétával írt napomra
jobb vállánál lebegő felhővel játszadozott
megváltó iróniával emelte magasba a keresztezett tüzet
és elnevetve magát mondta nekem
a csend a mini mozdulat momentuma
az eszelős nemes törpe megölte
a kiválasztott gidát az „igazságot” nem
kockáztatva csacskaságokkal a nappal és az est gyönyörét
garmadával tálalva a tiszteletes tetteket
védjegyett vésett az igazság és rend istenének homlokára
bírák a vér meleg volt és lágy
ó az emberek biztosan tudták de ti istenek
közöttetek vannak jó istenek és szépek és okosak
kimondhatatlanul boldogok
és fölnevetve mondta nekem
a csend a vizsgáztató valóság árulója
a pimasz „nappal angyalának”
van mit mondania nekünk kik nem figyelik
a súlyos munkás napok rotációs faktorát
ártatlan volt az őzike
te asztróember „hová merre az áhított életet sosem leled meg”
titokban felnőtt elmélkedjetek
a csodaszarvas szépségéről a forró vérrel elöntött
elcsent aráról
és felnevetve mondta nekem
a csend a csendes cella magánya
az arénába engedett bikák bemocskolták
Iris élharcosának fehér ingét a sokak
a dühös harcosok az őrült szamarak hordáival fenyegetve
köszöntötték
négy teljes századon át egy csillag születését
a vitatható játék múltával
a huszárok a királyi utak békés csenjére ereszkedve
napóráikat saját félbolond kardjaikra akasztották
a hír „örömhír” volt
és felnevetve mondta nekem
a csend az akadémiai emlékek Judása
