Vasić Donojan, Marija: Az erős kanál (Kašika snažna in Hungarian)

     dok se ogoljene rečenice ne pokrenu

kao ženski udovi

pod haljinom i ne proslave iz potaje

uz navalu pohote

uspenje ljubavi u leto pesma sama

sebe peva

iznad prigušenih reči utopite vi

to u apstraktnom viskiju

i mislite

     dobra šala krupna mlada gologlava

u kecelji sada se odmara

cipela joj je u ruci zavlači pažljivo

prste u nju i

izvlači golubovo kopito mali je

strašan tucač i

kako mu se ponovo diže ona se uz

vredni kategorični imperativ

neslućeno kotrlja i

spoznavalački kleči

     bez zveckanja

     ruhával takart női végtagokként

míg meg nem mozdulnak a pőre

mondatok és titokban meg nem ünnepelik

a buja

szerelem ébredését nyár derekán az ének

önmagából fakad

az elnyomott szavakon túl fojtsátok

az absztrakt italba

és gondoljátok

     jó vicc testes fiatal facér nő

most kötényébe rejtőzve pihen

cipője kezében ujjaival óvatosan

belenyúl

galambpatákat húz elő a kicsi

jó kefélő és

ahogy most ismét merevedik a nő

szorgos vitathatatlan bizonyossággal

egyre csak hempereg és

csendben a felismerés

     tudatával térdepel