Tripković, Dragana: A sziget (Ostrvo in Hungarian)

Važno je zvati se tako
kao ti.

Onda možeš ukrstiti
pogled sa putnicima na brodu,
dok promiču
pored tvog ostrva.
Taj pogled je sličan samo
po tuposti.

Ostrva su pitanje izbora.

Jutro je izmiješano pravilima
nestajanja. Sva ta jutra i pravila
služe da samo ubiješ
dosadu…

Ništa ne donosi tako ozbiljne
zaključke,
kao kad se nađeš ispred kapije straha.

Važno je biti
na ostrvu.

Otud’ se bolje vidi,
kaže Prospero.
Melanholija te svakako sačeka,
pa makar pala sa palminog drveta.
Pravo u tvoj strah,
pravo u tvoj zaključak.

Važno je pristati sada
na sebe.

Ne pristati na ono Prije,
niti ono Unaprijed.
Sve ostalo su imena,
ostrva, imena,
ostrva,
ostrva.

Fontos, hogy mint téged,
úgy szólítsanak.
 
Akkor, míg szigeted mellett
haladnak el,
nyugodtan
tekinthetsz a hajón utazók szemébe.
Az a tekintet csak tompaságában
hasonló.
 
A sziget választás kérdése.
 
A reggel a tovatűnés szabályaival
keveredik. Mindezen reggelek és szabályok
csak unaloműzésre
szolgálnak...
 
A rettegés kapuja előtt hozott
döntés
súlya semmimáshoz sem hasonlítható.
 
Fontos, hogy
a szigeten légy.
 
Onnan jobban látni,
állítja Prospero.
A búbánat mindenképpen vár,
ha a pálmafáról is estél le.
Egyenesen félelmedbe,
egyenesen döntésedbe.
 
Fontos, hogy jelen énünket
fogadjuk el.
 
Ne azt az Előzőt,
sem a Jövendőt.
Minden más csak név,
sziget, név,
sziget,
sziget.