Risojević, Ranko: Tišino, sestro moja

Starija od mene tek toliko
da mi pripremiš svečani doček -
tišino, sestro moja večernja,
tvoj sam radosni zatoč(e)nik.
Ko je osjetio tvoje tijelo
u detinjstvu, pokraj ukućana,
prenosi te sa sobom kroz vrijeme
kao maleni ljudski oltar.
Tu se ne kleči i ne moli,
a božanskom se možeš nazvati
po vlasti koju nad svijetom imaš.
Ja sam se odrekao slobode
da bih bio tvoj rob i obožavalac.
Iz sjenke gledam - ne podnose te,
prevrnu večeru, laju na zvijezde
samo da ti naruže savršeno lice.

Éppen csak annyival vagy idősebb
hogy ünnepi fogadtatásban részesíthess –
esténkénti testvérem, te csend,
gondtalan foglyod vagyok.
Ki a házában lakók mellett
gyerekkorában megérezte testedet,
törékeny emberi szentélyként
visz magával az események sodrában.
Előtted nem térdelnek, nem imádkoznak,
de a világ felett lebegő hozzád tartozó
tincsek azok melyeket isteníteni lehet.
Lemondtam szabadságomról
hogy rabod és hódolód lehessek.
Rejtekhelyről szemlélem – nem viselnek el,
felborítják a vacsorát, a csillagokra ugatnak,
hogy tökéletes orcádat elcsúfíthassák.