Risojević, Ranko: Sprti

Sprti sve što nosiš, pokraj puta;
sprti, ne brini ni za šta, ostavi,
pokraj jarka zatravljenog i prašnjavog,
u bilo koje doba dana i mjeseca;
sprti, oslobodi ramena i leđa,
opusti ruke niza se, neka se klate,
kao što sunce klizi prema šumi;
sprti, sve što te je satiralo sve godine,
otkako su počeli da tovare na tebe,
odahni, pogledaj u nebo, u prašinu,
oslušni krv što napokon svoj ritam
uspostavlja, napokon, napokon;
samo sprti, i ne brini, ovoga časa.

Vesd le terhedet, dobd az út mellé;
vesd le, semmivel ne törődj, hagyd ott,
a fűvel benőtt poros árok mellett,
a hónap, nap bármely pillanatában;
vesd le, szabadítsd fel válladat, hátadat,
engedd el kezedet, csak mozogjon,
mint ahogy a nap az erdő fölé kúszik;
vesd le mindazt ami évekig nyomasztott,
amióta egyáltalán terhet hordasz,
lélegezz fel, nézz a napba, a porba,
hallgasd a végre, végre újjáéledő
véráram lüktetését; szabadulj terhedtől
és ebben a pillanatban ne törődj semmivel.