Popa, Vasko: Konj

Obično

Osam nogu ima

Između vilica

Čovek mu se nastanio

Sa svoje četiri strane sveta

Tada je gubicu raskrvavio

Hteo je

Da pregrize tu stabljiku kukuruza

Davno je to bilo

U očima lepim

Tuga mu se zatvorila

U krug

Jer drum kraja nema

A celu zemlju treba

Za sobom vući

Rendszerint

Nyolc lábbal feszül

Állcsontján

Megfészkelt az ember

S a négy súlyos világtáj

Aztán az orrcimpáit véresre verték

Pedig csak azt a kukoricaszárat

Akarta átharapni

Rég volt már ez

Okos szép szemében

Körbezárult a

Bánat

Mert végtelenek az országutak

húznia kell maga után

Az egész földkerekséget.