Kecman, Zdravko: Hölderlin, te megváltó (Helderlinu, spasitelju in Hungarian)

Blizu sam ti Gospode, osjećam zavejavanje

tvojih snježnih časova, i kruto lice

kad se spušta na čelo. Dah magličasti

u središtu uha, smrću

prebiva

Čarobni brijeg otajstvo živih –

svoje istomišljenike

zavejavaš

Čudan put si izabrao

sasvim na tebe liči

Razapet na točkove

pokidao si verige

Neću ti pisati ode, ni sentence

mogu poneku suzu

pustiti na postelju, zaliti

žar prstiju tvojih, zagaziti

u pustinju koju

si ostavio sobom

Közel vagyok hozzád Uram, érzem

havas óráid szűkölését, a kemény arc

homlokra feszülését. A fültőben

a ködös lehelet halált

idéz

A varázshegy az élők menedéke –

pártfogóidat

betemeted

Kivételes utat választottál

csak rád vallót

Kerékbe törve

törted szét a küllőket

Nem dicsőítelek ódákkal, nyilatkozatokkal se

néhány könnycseppet ejthetek

vánkosodra, izzó ujjaidat

megöntözhetem, a magad

mögött hagyott pusztaságba

gázolhatok