Bijelić, Tatjana: Kiírt átirat (Preispisivanje in Hungarian)

Profesor Old je podijelio Sinove i ljubavnike
na nekoliko svježe isprintanih stranica
crnile se riječi, devedeset godina
čitao je jedno te isto djetinjstvo
iz ovog poglavlja treba da se izbaci

mjesto gdje su stvari krenule naopako,
vjeruje u naše sumnje u moderno
u godini s tri apsolutne nule

moli nas da se ne osipamo,
dobićemo parče prežvakanog Lorensa
iz koga je sinoć cijedio sokove
za našu limunadu.
Nismo žedni, on je u kolicima

dogurao piščevu voštanu figuru
bez glave, muvao se oko table, glava je
odavno bila njegova, na nama je
da uradimo praktičnu dekonstrukciju
ostalih nemuštih dijelova tijela,

kolikim simbolima prijeti smetlište!

kaže da su ovo posljednja humana rukovanja
značenjima, gladna sam i hladno mi je,
stojimo svečano u redu kao u bankama,
kad sam morala da biram parče za sebe
ostala je samo desna stražnja polutka, desna pesnica

od voštane figure do pjesničke sve je sterilno,
Old je pojeo glavu i nije se otrovao,
podijelio je ovo životno otkriće s akademijom,
gleda me strpljivo jer želi da uživam,
nek svako jede svoj komadić na savremen način,
kaže da su sva žvakanja jednako važna, kaže mi
da su svi pokazali svoj modus, pa moram i ja
posljednja u nizu, smiju se siti
svi prije mene, a ja
čula gladne plodne vode u sobi preko puta,
čula sebe iz sebe kako izrastam, cvjetam ulijevo
tamo gdje žene pronalaze neke stare sveske,
dovoljno razloga da skrenem.

Old professzor kiosztotta a Fiúk és szeretők-et
néhány frissen nyomtatott oldalon
sorakoztak a mondatok, kilencven éven át
olvasott ugyanarról a gyerekkorról
ebből a fejezetből ki kell törölni

azt a részt mikor a gondok kezdődtek,
higgyél sugallatainknak a korszerűnek
a három abszolút nullájú évnek

kérjél bennünket, ne széledjünk szét,
egy darab agyonrágott Lorenset kapunk
melyből tegnap hűsítő italunk számára
gyümölcslevet sajtolt.
Nem vagyunk szomjasak, ő tolókocsiban van

tolta az író lefejezett viaszfiguráját,
a tábla körül forgolódott, a fej
már régen az övé volt, ránk maradt
a test többi néma részének
hasznosítható szétszerelése,

mennyi jelképpel fenyeget a szemétdomb!

mondja ez utóbbi a jelképek emberséges
gondozása, éhes vagyok és fázok,
ünnepélyesen állunk a sorban mint a bankokban,
mikor egy részt részemre kellett választanom
a jobb hátsó comb maradt, a viaszfigura

jobb öklétől a költőéig minden meddő,
Old megette a fejet és nem mérgezte meg magát,
életművét megosztotta az akadémiával,
türelmesen figyelt, szerette volna ha élvezem,
saját részét mindenki fogyassza korszerűen,
mondta a rágcsálások egyformán fontosak, nekem
mondta mindenki feltárta jellemét, nekem a sorban
utolsónak is meg kell tenni, nevetnek a jóllakottak
mindenki előttem, de én
a másik szobából az éhes magzatvizet hallottam,
hallottam ahogy önmagamból sarjadok, balra
nyíltam ahol a nők holmi régi füzeteket találnak,
elég ok arra hogy irányt váltsak.