Bijelić, Tatjana: Mi legyen a könyvekkel? (Šta ćemo s knjigama? in Hungarian)

Kupili su stan, stvaran i prostran
kao pseća kućica, kompaktan
ko kučeća loža, u gradu koji liči
na ostale gradove u stanju skučavanja.

U stanu su uski otvori,
dovoljno za tijelo bez vode
u ćelijama, jedno od njih usukano
izučava strelice na zidu, ovaj mali
klaustrofobijum može da se proširi
tapkanjem prstiju po raznosmjernim znacima,

vidi, otvaraju se prostori, staće nam sve
iz stare kuće, ovdje
to zovu slotovima,
i nije baš lijepa riječ, u ravnini očiju
ljudi koje voliš stanuju u ladici u zidu,
u ostalim pretincima veliki i mali
predmeti, dosta hrane, zaštićen izvor vode,
programirani obroci, tastature, ekrani,
sredstva za poliranje, sedativi,
razne potrepštine, uklopilo se

sve osim nekoliko kutija knjiga,
čekaju pred rupom neraspoređene.
Stan ih podsjeća na dnevne novine
bez kulturne rubrike, neko je predložio

da se prodaju s popustom one koje nisu
pročitane dvaput, potrebne su nove selekcije,

odbacivanje u okoliš, uzeće ih lutalice, azilanti
i prepošteno vratiti do vrata stana.
Biće im žao, kao iz filma
gdje odbačeno kuče pronađe gazdu
koji ga je danima sakatio,
biće im žao, mnoge su s posvetom

mole pisce za izvinjenje,

kad bi bar neko nešto kupio, bilo bi lakše
kupili bi stan sa više slotova,

ako se budu pisale knjige
udomiće nove,
slagaće ih dok ne popune praznine –

 
Kupili su stan, stvaran i prostran
čitali su mnogo pa se istrošili,
novca je ostalo dovoljno

za jednu kutiju šibica.

Lakást vettek, igazi, tágas
kutyaól, arasznyi
kutyapáholy, a többi
városhoz hasonló szűk városban.

A lakásban keskenyek az átjárók,
a cellában kiszáradt testnek elegendőek,
egy közülük szorongva tanulmányozza
a falon lévő átlókat, ez a kis klausztrofóbium
az ujjak különböző irányokban lévő
jelek tapogatásával tágasabbá tehető,

nézd, kinyílik a tér, a régi házból
minden el fog férni, itt ezt
bálázásnak hívják,
nem valami szép szó, az emberek akiket szeretsz
szemmagasságú fiókokban a falon élnek,
a többi ládikókban kisebb nagyobb
tárgyak, elegendő élelmiszer, védett vízcsap,
tervezett étrend, billentyűzetek, képernyők,
kellékek polírozáshoz, nyugtatók,
egyéb eszközök, minden a maga

helyén a könyveken kívül,
egy sarokban rendezetlenül hevernek.
A lakás kultúrrovat nélküli napilapra
emlékeztet, valaki ajánlotta

melyeket legalább kétszer nem olvastak
árengedménnyel el kell adni, szükség van az új szelekcióra,

eldobni a környéken, a csavargók, menekültek
ha megtalálják a küszöb elé teszik.
Sajnálják, mint a filmben
mikor a kivert kutya gazdájára talál
aki napokon keresztül bántalmazta,
sajnálják, sok a kézjeggyel ellátott

az íróktól bocsánatot kérnek,

bár venne valaki valamit, könnyebben
vehetnének több asztallal nagyobb lakást,

ha még írnak könyveket
otthont adnak az újaknak,
sorakoztatják az üres helyek megteltéig –

 
Vettek egy lakást, valósat, tágasat
sokat olvastak sokat költöttek,
végül a maradék pénzből

tellett gyufára.