Antić, Miroslav: Első szerelem (b) (Prva ljubav (b) in Hungarian)

1
Nije to nagovaranje, rođeni moji.
Ko neće dalje da čita – nek slobodno zažmuri.
Ali pazite dobro:
ako u vama postoji
jedno veliko pitanje koje nestrpljivo žuri,
pitanje veće od brda,
i jedna treperava duša što veruje u čuda,
i ako se u vama neke lepote talasaju
i neke svetlosti rađaju,
onda je sasvim svejedno dali žmurite
ili ne žmurite
jer čuda se već dogadjaju.

Junaci,
nos u jastuk!
Nek mašta kao lokomotiva leti!
razumem sve vaše brige
i nespretnosti
i strah,
i evo: pomažem danas svakom da se seti
što se bez razlog duri i smeška u isti mah.
Junaci ,
nos u jastuk!
Niko ne mora znati sta je.
Važno je da nešto postoji i da to nešto traje
i kažem:
baš nije nagovaranje.
Ko neće dalje da sluša – neka zapuši uši.
Važno je šta je skriveno u nama,
u duši.
A ova pesma je oko što vidi i kroz tamu.
Nju nećeš prevariti kao tatu i mamu

2
Evo o prvoj ljubavi još samo nešto malo:
nek ne zaboravi niko – ona je ipak večna.
Ona je kao nebo što se uskovitlalo
kad je u zoru palo u ogledala rečna.
Ona će ostati sramežljiva i vitka
u nekim budućim staricama
koje sad krišom sanjaju odrezane vitice
i žure da završe sve zadatke na vreme,
i u nekim budućim penzionerima
koji gaze po blatu i skakuću po baricama,
skupljaju sličice fudbalera
i dobijaju jedinice zbog Pitagorine teoreme.
Ona je najlepša ljuljaška između
radosti i samoće
kad se najviše hoće,
a niko ne zna šta hoće.
I kad godine minu u beskraj…u daljinu…
i prođu mnoge lepote
i svenu mnogi cvetovi,
jedino prva ljubav ostaće negde u oku,
u nekim običnim stvarima,
u požutelim spomenarima
kao večno novi nepoznati svetovi.

Zato i vredi sanjati,
zato i vredi želeti,
– šta nas se ostalo tiče!

Zato i vredi napisati i kao plakat podeliti
ove šarene reči koje na pesmu liče.

3
Najzad,
u prvoj ljubavi rađa se i prva bora
ovde negde na čelu
i celog života te prati.

Rađa se prva tuga i prva ljubomora
i prvi put se pati.

I odjednom ti drugčije izgleda čitav svet.
Nešto u glavi gori,
nešto tutnja
i vri.
To nije kao matematika.
Tu su dva i dva često – pet
A često – nisu ni tri.

Ne pitaj zašto odkud odjednom košava briše.
To možda i nije vetar.
To prva ljubav uzdiše.

Ne pitaj odkuda kiše odjednom pljusnu jače.
To možda i nije pljusak,
već neko zbog ljubavi plače
i trepavice mu slane
i rukavi mu slani
kao presoljeni ručak i kao okeani.

Uostalom
šta vredi o prvoj ljubavi i dalje da se soli.
Izvoli,
samo izvoli,
pa ako je tebi isto ovako – ti kaži,
a ako nije isto – onda sve ovo ne važi.

1
Cimboráim, nem rábeszélés ez.
Akinek unalmas – nyugodtan hunyja le szemét.
De figyeljetek:
ha motoszkál bennetek
egy türelmetlenül tornyosodó,
megfejthetetlen talány,
és a reszkető, csodákban hívő szellem
és ha szépség és fényözön
hullámzik bennetek
akkor mindegy hogy lehunyjátok-e
szemeteket vagy sem
mert már zajlanak a csodák.

Daliák,
orrotok párnába dugjátok!
Röppenjen a képzelet!
megértem szorongásotokat
esetlenségeteket
félelmeteket
íme: ma mindenkinek segítek – emlékezzen
ok nélkül egyszerre miért duzzog és mosolyog.
Daliák,
orrotok párnába dugjátok!
Nem kell mindenkinek mindent tudni.
Fontos hogy időt állóan létezzen valami
és állítom:
ez éppen nem rábeszélés.
Aki nem akarja hallani – dugja be fülét.
Az a fontos ami bennünk, lelkünkben
rejtett.
Ez a vers a homályt átvilágító szem.
Mint szüleidet, nem tudod átverni.

2
Még néhány apróság az első szerelemről:
senki se feledje – mégiscsak életre szóló.
Olyan mint mikor hajnalban
a feldúlt ég a folyótükörbe zuhan.
Félénk és karcsú marad
a jövendőbeli idős hölgyekben akik
titokban levágott tincsekről álmodnak
és sietnek a házi feladattal,
és a jövendőbeli nyugdíjasokban akik
sárban gázolnak, nádasban szökdelnek,
labdarúgók képeit gyűjtik és
egyest kapnak Pitagorasz tételéből.
Az öröm és magány közötti
legszebb hinta
mikor a legtöbbet akarjuk
de senki sem tudja mit akar.
És mikor végtelenbe tűnnek az évek… a messzeségbe…
és szertefoszlik a gyönyör
és elhervadnak a virágok,
a mindennapi tárgyakban,
a kifakult emlékkönyvekben
mint örökké ismeretlen világegyetem
egyedül az első szerelem marad a láthatáron.

Ezért érdemes álmodozni,
ezért érdemes akarni,
– mi közünk minden más egyébhez!

Ezért érdemes ezeket a vershez hasonló sorokat
leírni és hirdetményként terjeszteni.

3.
Végül,
az első szerelemmel keletkezik az első ránc is,
valahol a homlokodon
és egész életedben kísér.

Először jelentkezik a bánat és féltékenység
és első ízben a szenvedés.

És egyszerre más lesz a világ.
Fejed lángol,
dübörög
és forr.
Ez nem matematika.
Gyakran a kétszerkettő – öt.
Gyakran – még három se.

Ne kérdd egyszerre honnan vág a kosava*.
Ez tán nem is szél.
Ez az első szerelem hava.

Ne kérdd egyszerre miért csapkod jobban a vihar.
Ez tán nem is vihar,
szerelmi bánatában zokog valaki
és mint az elsózott ebéd, mit az óceánok
sós az ujja
sós a szempillája.

Különben
mit ér az első szerelemről tovább fecsegni.
Tessék,
csak tessék,
ha te is így érzed – beszélj,
ha nem – akkor mindez semmit se ér.

*Viharos erejű, száraz, hideg, tartós al-dunai szél