Andrić, Ivo: Két kérdés (Dve teme in Hungarian)

I
     Vidim, rano dolazi jesen, i to odjednom na svim putevima. Sobe su već pune vlagom i jezom koju ništa ne može da istera. Ostaćemo potpuno bez cveća. Osetićemo šta znači toliko voleti tako prolazne stvari. Jedino što nam ostaje to su razgovori o cveću koje smo ovde zajedno gledali.

II
     Staze su mokre. Po njima, jesen bi već bila potpuna. Ali drveće je bujno i zeleno. Kiša je stala. Površina jezera opet je glatka, ali samo na sredini. Uz obalu, sa nagnutih drveta padaju po vodi obilne kapi, kao nova kiša. Tako i još zelena drveta produžuju sliku jeseni.

I
     Látom, korán köszönt be az ősz, egyszerre, minden utat belepve. A szobák már menthetetlenül nyirkosak, dideregnek. Virágok nélkül maradunk. Átérezzük, mit jelen a múlandóhoz kötődni. Számunkra nem marad más, mint csevegni az együtt szemlélt virágokról.

II
     Nedvesek az utak. Az ősz, szerintük, már mindent hatalmába kerített. Ám a fák még zöldek, dúsak. Elállt az eső. A tó felszíne kisímult, de csak a közepén. A part mentén, a lehajló lombozatról hatalmas cseppek hullanak a vízbe. Ím, a zöld fák is, az őszt idézik.