Šćepović, Đorđe: Negyedik ének Dávidról (Četvrta pjesma o Davidu in Hungarian)

Moj mrtvi brate,
koliko već dugo hraniš
gladna usta podzemlja

Ne pamtim,
moje sjećanje ne seže toliko daleko
zaboravio sam i put do kamenog zamka
u kom stoluješ

Tvoj cvijetni vrt
orezuju ljudi u crnim uniformama
katkad te pozdravim u dnevnim novinama
smrt smrt smrt
tvoja je gospa
tvoja su djeca korovi i trave

Halott testvérem,
az alvilág éhes bendőjét
mennyi ideje táplálod már
 
Nem jegyeztem meg,
ilyen távlatból képtelen vagyok felidézni
elfeledtem a kőkastélyhoz vezető utat is
ahol ősidők óta élsz

Virágoskertedet
fekete egyenruhások metszik
néha a napilapokon keresztül köszöntelek
halál halál halál
a te asszonyod
a te gyerekeid gyomok és füvek