Đurđević, Željko : Fekete bábuk (Crne figure in Hungarian)

Na šahovskoj tabli

figure uvijek padaju udesno

nadohvat drhtave ruke

južnom terasom anđeo kači oprani veš

u džepovima i ispod kragni

paunovo perje miriše na biblijsku smolu

gušter zatvoren u flaši nedopijenog mlijeka

jezika sličnog ružinom pupoljku iz bajke

maštaš o figurama od slonovače i rubina

prsti ti kao plima kvase užareni pijesak Perzije

kada su te predstavljali gospodarima

i suočavali sa izazivačima

mogao si jednim potezom osvajati

kraljevstva slavu i najljepše djevice

sada tvoj ispucali glas odzvanja dugom bolesničkom sobom:

          – Ti si na potezu.

             Donesi fišek suncokretovih sjemenki.

             Obožavam grickati svjetlost.

             Tako to rade velemajstori.

          – U redu!

             reče Smrt

spuštajući telefonsku slušalicu

A sakktáblán

mindig a reszkető kéz közelébe

jobbra esnek a bábuk

a déli balkonon angyal tereget

zsebeiben és gallérja alatt

gyantaillatú szent pávatollak

a teljesen ki nem ürített tejesüvegbe zárt gyík

nyelve talán mesebeli rózsabimbó

elefántcsont és rubin figurákról álmodozol

ujjad mint a dagály áztatja Perzsia forró homokját

mikor bemutattak az uralkodóknak

és szembesítettek a kihívókkal

egyetlen lépéssel dicsőséget szereztél

királyokat gyönyörű szüzeket ejtettél ámulatba

most rekedt hangod visszhangzik a tágas betegszobában:

– Te lépsz.

   Hozd ide a napraforgó magtárát.

   Imádom a fénycsipegetést.

   Így tesznek a nagymesterek.

– Rendben!

   mondta a Halál

és letette a távbeszélőt