Čvorović, Aleksandra: Holdfényben leli halálát a pacsírta (Slavuj umire na mjesečini in Hungarian)

Pjevao je obješen na brezu
naglavačke okovan srebrnim lancem
Zvala sam ga sleti mi na rame
– Haljina ti je zvjezdoznana i nije za mene
– Moja kosa je topla i meka dođi ugrij se
– Kosa ti je vilovita i beskrajnija od tebe
Ćutala sam i ponekad mi je odgovarao
– Moj lanac je moja sloboda ne mogu ti prići
   Po meni klize srebrne kočije
   Doplutaće jedna do tebe

Ezüst lánccal a nyírfához kötözve
dalolt fejjel lefelé lógva
Hívtam szálljon a vállamra
– Ruhád csillagjegyes nem nekem való
– Hajam puha és meleg gyere melegedj meg
– Hajad tündéri nálad végtelenebb
Hallgattam néha válaszolt
– Láncom szabadságom nem közeledhetek
   Ezüst hintók csúszkálnak rajtam
   Egy hozzád is elér