Čvorović, Aleksandra: Talán farkasszagú (Možda miriše na vuka in Hungarian)

Odlučiš li da voliš
preuzimaš sudbinu
a ne znaš koliko prokletih
je pružilo ruku jedno drugom u nizu
Koliko ostavljene djece
teških izgovorenih kletvi
čuvaju njegovi geni
S koliko mržnje hljeb jeo
po sobama otetih kuća
kako je bježao na ukradenim konjima
preko okrvavljenih njiva
Koliko košmarnih noći
od koje osvete su ga čuvali
u crne haljine sakrivali
pod kakve krevete noćivao
u čijim snovima se budio
Ako odlučiš da zavoliš
moraš razvaliti kapije
prodati svoje i tuđe
poklanjati šta stigneš
neukima, nemuštima, nemilosrdnima
Treba znati pognuti glavu
ćutati bez ijedne prećutane rijeći
Prošlost je samo maska za gnjev
budućnost nepoznat miris
Možda miriše na vuka
Moraš biti božji instrument
čistač voljenih duša
ili bolovati njihove bolesti
slijep za otrovne strijele osvete
gluh za jezivi šapat mržnje
nijem za gromoglasne lavine sujete
Ako dozvoliš pristojno rastojanje
prestaje da bude životinja

Ha szeretni akarsz
felvállalod a sorsot
de nem tudod előtte hány átkozott
nyújtotta egymásnak kezét
Hány elhagyott gyereket
súlyos szitkot
őriznek génjei
Mennyi gyűlölettel pusztította a kenyeret
az elrabolt szobákban a
véres mezőkön keresztül
hogyan menekült lopott lovakkal
Az átvirrasztott éjszakák
milyen bosszúktól őrizték
hány fekete ruhába rejtették
milyen ágyakban éjszakázott
kinek az álmaiból ébredezett
Ha szeretni akarsz
fel kell feszítened a bejáratokat
el kell adnod vagyonodat
ajándékoznod kell
balgákat, némákat, durvákat
Meg kell tanulni fejet hajtani
elhallgatott szavak nélkül hallgatni
A múlt csak a düh álarca
a jövőn szaga ismeretlen
Talán farkasszagú
Légy isten küldötte
a szeretett lelkek istápolója
betegségüknek betege
ne vedd észre a bosszú mérgezett nyilait
ne halld meg a gyűlölet ijesztő suttogását
ne szólj ha hallod a gőg koppantását
Ha illő távolságba engeded
megszűnik állati mivolta