Smutná ranná električka (Slovak)
Smutná ranná električka
a ja v nej a ja v nej,
už ma vezú
ako v rakvi sklenenej.
Smutno zvonia pred nami
a za nami smutno zvonia
smutné zvonce v smutnom dni,
smutný sprievod pohrebný.
Vždy, keď idem takto k tebe,
vždy, keď idem takto k vám,
plačem ako na pohrebe.
Ľúto mi je vlastnej smrti.
Vždy sa niečo vo mne zrúti,
vždycky niečo pochovám.
Celé mesto je dnes smutné.
Smutné parky, smutná pláž.
A ja smútim preukrutne.
Chodím k tebe, keď ma voláš,
chodím, aj keď nevoláš.[1]
[1] Najlepšia slovenská rocková pesnička sedemdesiatych rokov – aj takéto označenia má Smutná ranná električka. Vytvorili ju dvaja rozporuplní géniovia – básnik a komunistický minister Miroslav Válek a hudobník Marián Varga.
...
Varga zhudobnil báseň Miroslava Válka, v roku 1972 už prominentného komunistického funkcionára, ministra kultúry, no zároveň básnika, ktorý koncom päťdesiatych rokov zásadne zmodernizoval slovenskú poéziu. Veľa ľudí má naňho ťažké srdce, no iní zároveň hovoria, že Válek dokázal mnohým kolegom spisovateľom, ktorých komunistický režim šikanoval, nenápadne, ale účinne pomôcť. Keby text Smutnej rannej električky napísal niekto iný, na Zelenej pošte by táto pieseň nebola, pretože je depresívny a plný smútku, pohrebov, rakiev a umierania. Také niečo by komunisti nepovolili, ich oficiálnym kánonom bol optimizmus - keď budujeme lepšie zajtrajšky, nemôžeme byť predsa smutní. Vyhodiť text ministra kultúry si však nikto nedovolil, Válka sa báli aj najväčší komančovia, možno aj preto vydržal ministrovať až do roku 1988. zdroj: kultura.sme.sk
| Uploaded by | Répás Norbert |
| Publisher | Opus – 9113 0191, Opus – 91 13 0191, Vinyl, LP, Album |
| Source of the quotation | Pavol Hammel & Marián Varga – Zelená Pošta |
| Publication date | 1972 |
 |
|
Szomorú reggeli villamos (Hungarian)
Szomorú reggeli villamos
s én benne ücsörgök baljósan,
visznek már
mint egy üvegkoporsóban.
Előttünk szomorún kongatnak
s mögöttünk búsan csengetnek
szomorú harangjai bús napnak,
keserves halottas menet.
Mindig, mikor hozzád igyekszem,
mindig, mikor hozzátok sietek,
gyászolón könnyes lesz szemem.
Szánom saját sorsomat
valami váltig fojtogat,
valamit szüntelen temetek.
Búsul az egész város
Komor strand, borús parkok.
Lelkem túl gyászos.
Amikor hívsz, hozzád tartok,
ha nem, hát feléd hajlok.[1]
[1] A 70-es évek egyik legjobb szlovák rockslágere – ilyen jelzővel is lehet illetni a Szomorú reggeli villamost. Születése két zseninek köszönhető – a kommunista kultúrális miniszternek és költőnek Miroslav Váleknek valamint Marián Varga zenésznek a Collegium Musicum alapító tagjának.
…
Varga a verset 1972-ben zenésítette meg. Annak a kultúrális minsizternek a versét, aki az 50-es években vitte véghez a szlovák líra alapvető modernizálását. Sokan neheztelnek rá, mások pedig azt állítják, hogy sok - a kommunista rezsim áltral kitaszított - költőnek nyújtotta oda jobbját. Így tudta hatékonyan segíteni és támogatni pályafutásukat. A kommunista reszim kerülte a gyázsos hangulatkeltést, elvégre a boldog jövő építése csak derűsen lehetséges. A kommunista minszter versének törlésétől viszont óvakodtak még a csehszlovák kommunista párt legnagyobb „komancs“ harcosai is. Talán ezért vezette a tárcát egészen 1988-ig. forrás: kultura.sme.sk
| Uploaded by | Répás Norbert |
| Source of the quotation | saját |
| Publication date | 2016 |
 |
|
