Slnko (Slovak)
Obilie žltne.
Slama na klobúky
krásne dozrieva.
Deň ako stvorený je na čítanie z ruky.
Ospalé ďatle klopú do dreva.
Všade na svete to značí SOS.
V belasom vzduchu utopil sa les.
Milenci v ňom sedia s bledou tvárou,
pijú slnko s octom,
jedia kyslé jablká,
rátajú si prsty na nohách a na rukách,
tešia sa, že k životu to stačí.
Modrý les. Nad lesom sa mračí.
Z mračien zrazu odlomil sa blesk.
Zem sa nahla.
Sosny narazili čelom o čelo.
Tak sa zľakla, až sa zotmelo.
A ja by som ti kúpil
letnú búrku s kvetinami,
krotký blesk, čo by sa v nich pásol.
Keby som nemal na chleba a na soľ,
na kúsok slnka by som mal.
Ja ti nič nevyčítam.
Teba každý ľúbi.
Tebe to všetci vyčítajú z ruky:
Keď usmeješ sa,
vyjdú dúhy pávov
a tam, kde stúpaš, rieky pramenia.
Obilie žltne.
Slama na klobúky
práve dozrieva.
Ale ja stále chodím s nepokrytou hlavou,
plnou trápenia.
|
Napsütés (Hungarian)
Sárgul a gabona.
A kalopnak való szalma
szépen érik.
Tenyérjóslásra termett nap van ma.
Álmos harkályok a tölgyek kérgét vésik.
Kopogják a vészjelt: S. O. S.
A kék levegőbe belefúlt az erdő.
Sápadt szerelmesek ülnek benne,
napot isznak ecettel, fanyar almát
esznek, ujjaikat számolják kezükön,
lábukon,
örülnek, hogy az élethez ez elég.
Kék erdő. Felhősödik fölötte az ég.
A felhőből villám hasadt le.
Megbillent a föld.
A tölgyek homlokukkal egymásnak ütődtek.
A lány ijedt szemétől megsötétültek avölgyek.
Vennék neked
nyári vihart virággal,
a virágon szelíd villám legelne.
Ha már sóra, ha kenyérre sem telne,
telne egy csipetnyi napsugárra.
Nem hibáztatlak.
Mindenki szeret.
Tenyeredből olvassák híredet:
Ha elmosolyodsz,
száz szivárvány csillan,
lábad nyomán folyók forrása mélylik.
Sárgul a gabona.
A kalapnak való szalma
éppen érik.
De én mindig fedetlen fővel járok.
Lépteimet bánatok kísérik. | Uploaded by | Répás Norbert |
| Publisher | Európa Könyvkiadó (Budapest) |
| Source of the quotation | Miroslav Válek, Válogatott versek |
| Bookpage (from–to) | 25-26 |
| Publication date | 1977 |
|
