Válek, Miroslav: Kalendár

Január, február, marec, apríl, máj a iné luny.
Na chvíľu ma miluj ako naozaj!
Počuť ako z hrdla noci strieka krv
a ako pijú kuny.
Nechaj, aby nebadane plynul čas,
aby striedali sa ročné obdobia
pri trvaní jediného bozku,
nechaj v peci žltý oheň jasať.
Vyber si ma z úst
a krvavo jak čerešňovú kôstku
k sebe si ma zasaď.

Zem a trávu úpenlivo prosím o korene.
Ja som ten chlapec, čo sa zrazil s hviezdou,
nesiem ti modré z neba, sinku pod okom.
Je mi s tebou dobre, je mi hlboko.
A tiež som bol v nebi. Tiež som dúhu pil.
Ach, oddýchnuť si, jak pod vodami íl!
Zhasli. Modré mlieko pijú. Odväzujú psov.

Skôr než zaspíš, polož si ma pod podušku,
zarastiem ti krásne do vlasov.

Jak netopier dolu hlavou zavesená noc!

Odlož si ma ako zimnú hrušku.
Odlož si ma aspoň do Vianoc!

Január, február, március, április, május
és további holdciklusok.
Egy pillananatra őszintén szeress!
Menyétek szürcsölnek
és az éj torkából feltörő vér zubog.
Hadd csorogjon észrevétlenül az idő,
és váltsák egymást az évszakok.
Míg csókolsz és a kályhaláng vidulva lebben,
végy ki ajkadból
és véres cseresznyemagként
plántálj magadhoz engem.

Gyökerekért esdeklem a fölhöz és a fűhöz.
Én vagyok a fiú, ki a csillaggal üztközött,
szemem alatt kék foltot és az ég kékjét hozom neked.
Jó veled, lekemben mély érzés kavarog.
Szivárványt ittam én is, voltam odafenn.
Mint víz alatt az agyagnak most pihennem kell!
Fény kihúnyt. Kék tejet isznak és eloldják az ebeket.

Párna alá rejts, mielőtt álomra hajtod fejed
és én tisztán átszövöm hajad.

Fejjel lefelé lógatott éj, akár egy denevér!

Eltett téli körteként hagyj lennem,
Legalább szentestéig tégy el engem!