Stacho, Ján: Ébredés (Prebúdzanie in Hungarian)

Kým nočný vesmír hviezdnym vírom tiká,
už z poľníc počuť prvý zákmit rána.
(Svist rozosmiatej vlasatice, vír hviezdnej spŕšky…
A biele plátno. Do Veronikinej rušky
vlys tváre
v soche rozjímania… A pri pohlaví býka
zrelé plody.) Veronika
však stále plná úsvitu a staré
závory (v nej znútra…) Krv z nej bliká,
akoby hviezdy zhŕňal do fertušky,
kým nočný vesmír hviezdnym vírom tiká…

A zrazu v raždí: požiar melie
a žensky počuť, obchádza už zblízka.
(Ju, pozemšťanku, gongne mužská ruka,
svit po nej, Veronike)… citrón fŕka
čerň s bronzom chĺpkov v jantárovom tmele…

Akoby ohne precitali v dýke…

A zrazu úsmev po celom jej tele…

Bár az éji világűr még csillagkavarulva ketyeg,
már hallani, harci kürtökön elsőt villan a hajnal.
(Kacagó üstökös süvít, örvénylik égitestzuhatag.
S fehér vászon. Veronika-kendőn
arc-körvonalak a töprengés
szobrában... És a bika tökénél: rengő
zöld gyümölcsök.) De Veronika csak hajnal-merengő,
csupa régi sorompó (belső korlát)...
Vér-csillogása eljő,
a sejlő, a kifejlő; gödörbe ömlik így ragyogás,
míg ketyeg a világ csillagkavarulva az éji, az űri, a felső...

És hirtelen rőzsében: őröl a tűzvész,
s a női megérzés járja körül, ez az első.
 (Földi asszony ő, megzendül egy férfikéz,
Veronika-nyomon fény támad)... Citrom, sárga lövellő,
pihék bronzával feketeség a borostyán-masszában...

Mintha tüzek ébredeznének tőrpengében...

S egyszerre: mosoly, testén végigáramló áram...