Ondruš, Ján: Lovon (Na koni in Hungarian)

Budeme svoji, budem ti ako otec,
hovorím si,

kúpim ti flintičku, čokoládový peniaz,
páliaci, tikajúci sláčik, poď,
budem ťa čičí,
čičíkať,
na mojom kolene vyrazíme klusom,
bodni do slabín,

zaduje vietor, urobí vlnu pod krídlom -

a ty vedz, že to je možné
a že vták padá smerom k hviezde -

a opäť zaduje,
odfúkne plamienok zo zápalky -

a ty vedz, že to je možné,
že plamienok vzlietne ako mydlová
bublina zo slamky,
letí a mýli chodcov, vracajúcich sa za ním
až k východziemu bodu detských zaujatých úst.

Ó a tvoj úsmevček
ani tekvicové zrnko.

Lež keď ťa na zem postavím
a prstom ukážem, ty bež,

ty bež a vedz, že si pred sebou
ani zajac v kuželi svetla pred autom.

Egymáséi leszünk és apád hiányát pótolom,
egyre csak ezt hajtogatom,

kicsinyke puskát veszek neked, csokipénzt,
izzó, vibráló vonót, jer,
elcsicsikállak,
elaltatgatlak,
térdemen ügetve törünk előre,
szúrj lágyékon,

süvít a szél, szárnya alatt hullámot keltve -

s tudd, hogy ez lehetséges,
és a madár csillagokba zuhan -

majd gyufa lángját
kioltva újjáéled a szél -

s tudd, hogy ez lehetséges,
hogy szappanbuborékként
kel szárnyra a láng,
hozzá visszatérő járókelőket téveszt meg és
elfogult gyerekajkak forrásához röppen.

Ó, piciny mosolyod
tökmagnál is parányibb.

De ha talpra állítlak és
ujjammal irányt mutatok, fuss,

suhanj és tudd, hogy autó előtti
fénycsóvába szorult nyúllal sem érsz fel.