Janík, Pavol: Správa z provincie (Správa z konca studenej vojny)

Koľko stojí československá koruna, tu
v hlavnom meste najškaredších žien na svete,
kde sa zachraňujem
tvojou fotografiou?

Anglický básnik,
ktorý si myslí, že Bratislava
je v Juhoslávii,
vie, že v nej žije Dubček,
a ešte sa zaujíma o to,
či je Havel na slobode.

Jeho veršíky o Londýne
a iných európskych metropolách,
o rozmeroch a tvare
jeho písacieho stola
mohli zostať na ňom.

Zmocňuje sa ma zúfalstvo
pri cirkusovom umení pouličných spasiteľov
kričiacich do mikrofónov
nepochopenie seba a ostatných bláznov
smutných z toho, že sú.

Pred polnocou v hoteli,
obývanom neduživými básnikmi
a svalnatými majiteľmi
strelných zbraní,
z návalu liehu, adrenalínu
a hormónov
vytryskol neutíchajúci výskot
v sprievode harmoniky.

Široká, dlhá a bystrozraká
ruská duša – zahmlená
štyridsaťstupňovou horúčavou
moskovskej vodky
dospevuje svoje ponášky
na Vysockého.

Obyvateľov
socialistických krajín
neobsluhujeme.

Proletári všetkých krajín,
ROZÍĎTE SA!

Mennyibe kerül a csehszlovák korona, itt
a világ legcsúfabb nőinek fővárosában,
ahol fényképed
nyújt túlélést?

Angol poéta,
ki azt hiszi, hogy Pozsony
Jugoszláviában van,
tudja, hogy ott él Dubček
és még foglalkoztatja
Havel szabadsága.

Londonról s a többi európai
világvárosról,
íróasztalának alakjáról
és méreteiről értekező rigmusai
asztal lapján maradhattak.

Mikrofonba üvöltő
utcai megváltók cirkuszmutatványaitól
önmagam és a többi tébolyult
érthetetlen létének szomorúságától
őrület hatalmasodik el rajtam.

Éjfél előtt szállodában,
ahol vézna poéták
és lőfegyverek tulajdonosai
szálltak meg,
túlcsorduló szesztől,
adrenalintól és hormonoktól
harmonika kísérte
vijjogás tört fel

Széles, magas és éleslátású
orosz lélek – homályos
moszkvai vodka
negyvenfokos hőségével
Viszockij ihlette egybevetéseinek
záróénekét csendítette fel.

Szocialista országok
lakóit
nem szolgáljuk ki.

Világ proletárjai,
OSZOLJATOK!