Janík, Pavol: Slovník cudzích snov

Na počiatku bolo snivo.
Povedala si:
„Stráv so mnou aspoň jeden sen.
Uvidíš – bude to sen,
o akom sa ti ešte ani nesnívalo!“

Zostúp so mnou hlbšie,
snívaj odzadu,
snívaj spätne
v zrkadlovom labyrinte,
ktorý vedie nikam.

Až prídeš na začiatok ničoho,
prisní sa ti vzrušujúci sen.

Zarámuj si ho
a zaves do spálne.

Aby bol stále na očiach,
lebo aj sen, ktorý zíde z očí,
raz zíde z mysle
v zmysle
prastarých zákonov
ľudskej zábudlivosti.

Snívaj si svoje.

Snívaj si sen,
ktorý sa odráža na hladine
zamrznutého jazera.
Sen hladký a mrazivý:

Skľúčené kľúče,
skleslý les,
sklonené sklo.
Poklony zrkadiel.

Svit luny
vo vodnom sne.

Odraz sa z dna
zrkadlového sna.

V obrazárni snov
potom uzrieš
v priamom prenose z detstva
zvyšky dávno zabudnutých príbehov.

Lebo naše zastarané sny
zostávajú s nami.

Nenáhli sa, snívaj pomaly, dôkladne,
až uvidíš kryštalickú konštrukciu
svojej duše,
v ktorej sa budú ligotať sny
- cieľavedomé a zrozumiteľné ako plameň.

Možno si už zbadala,
že nových snov ustavične ubúda.
Míňajú sa.

Čoskoro zažneme
v magickom šere
posledného sna
zúfalý výkrik
hviezdnej noci.

Zaplať mýto do sna
zbaveného zmyslov.

Opakuješ si nahlas
dôvernosti tajných snov,
matným leskom
svojich naliehavých nočných očí
vysvetľuješ tajuplnú reč tmy.

Snívaš, teda si!

Kezdetben volt az ábránd.
Így szóltál:
“Legalább egy álomnyit időzz velem.
Meglátod – olyan álomban lesz részed
melyről még csak nem is merengtél.”

Ereszkedj velem mélyebbre,
végéről álmodj
álmodj visszafelé
tükörlabirintusban,
mely sehová sem vezet.

Semmi elejére érvén,
felbukkan egy izgalmas álom.

Keretezd be
és akaszd hálószobádba.

Hogy mindig szem előtt legyen,
mert az álom, mely szem elől illan,
tudatból is kihull egyszer
ásatag törvények
emberi feledékenység
okán.

Álmodd sajátod.

Álmot álmodj,
mely dermedt tó felszínén
visszfénylik.
Könnyed és fagyos álmot:

Sokoldalú oldal
sorjelző jel
sorsjegyes sor.
Tükrök tisztelete.

Pirkadó hold
vízi álomban.

Rugaszkodj el mélyről,
álom visszfényéről.

Gyermekkorod egyenes adásából
rég feledett történetek tükörcserepeit
álmok képtárában
pillantod majd meg.

Mert levitézlett álmaink
velünk maradnak.

Ne siess, lépésben álmodj, vigyázva,
míg fel nem leled lelked
kristályszerkezetét,
melyben elszánt és érthető álmok
- lángként tündökölnek majd.

Meglehet észrevetted már,
hogy az új álmok egyre fogynak.
Múlnak.

Maholnap felvillantjuk
utolsó álmunk
igéző homályban
csillagos éj
kétségbeesett sikolyát.

Érzékektől fosztott álomba
fizesd be a vámot.

Titkos álmok meghittségét
ismétled hangosan,
homály titokzatos szavát
ösztökélő éjjeli szemed
fakó pompájával magyarázod.

Álmodsz, tehát vagy!