Janík, Pavol: Nočný spoj

Obdivujem úsmevy
voskových figurín
a opilcov.
 
Ich vieru.
Ich pokoru.
Ich presnosť.
Ich neomylnú múdrosť
stanovenú úradom pre normalizáciu.
 
Obdivujem
ich vytapetované duše
plné svetla a brokátu.
Ich zodpovednosť a právomoc
presahujúcu
ceny taxíkov a vína.

Desí ma iba ľahostajnosť,
s akou načúvajú
ťažkému dychu posledných trolejbusov.

Csodálom a viaszbábuk
és a részegek
mosolyát.

Hitüket.
Alázatukat.
Pontosságukat.
A szabványhivatal által rögzített
tévedhetetlen pallérozottságukat.

Csodálom
a fénnyel és brokáttal teli
tapétázott lelküket.
A taxik és borok árát
túlszárnyaló
felelősségüket és jogkörüket.

Már csak közönyükön borzadok,
mellyel az utolsó trolik
nehéz sóhaját hallgatják.