Janík, Pavol: Ex offo

Každý deň beriem do ruky pero
s obavami, že celkom nadarmo.
Nad papierom sa zaťahujú mraky úradovania
ako ťažké nepriehľadné závesy.

Nastáva dokonalá
neónmi vysvietená
kancelárska tma.
Nevidno v nej nič zo života
okrem lacného erárneho nábytku,
rôzne naladených tvárí kolegov
a vždy rovnakej strechy susedného domu.
A k tomu, aby sa nepovedalo,
kúsok oblohy,
súkromný kvetináč
a telefón, ktorý nás zdanlivo spája so svetom.
Ale my dobre vieme,
že nás spája iba s ďalšími kanceláriami.
Treba podotknúť,
že aj to iba vtedy, keď nie je pokazený.
Čo sa nám už dávno nestalo.

Nevidíme nič
a nevieme o ničom.
Nevieme nič o tom,
že na dennom svetle
sa na povrch húževnato derú nové pramene,
zo všetkých otvorov zeme
tryská záhadná voda.
Číra a spravodlivá,
odmeriavajúca čas
a ostatné miery nášho života,
úpenlivo hľadajúca cestičky pre návrat do zeme.

Z oblohy náhle zlietajú vtáci,
lietadlá, kométy a iné nebeské predmety.
V galériách padajú obrazy zo stien
a sochy z podstavcov.
Niečo sa deje.
Dačo sa začalo.

Modrým atramentom
si značím tep,
počet mŕtvych, výšku spôsobených škôd,
medzimestské telefonáty a prerušenia pracovnej doby.

Viem, že túto báseň dostanem k náhrade,
alebo si ju odpracujem v deň pracovného pokoja
po predchádzajúcom súhlase zamestnávateľa.

Minden nap aggódva veszem kezembe
a tollat, hogy ez teljesen hiábavaló.
Papír fölött irodai munka felhői súlyos
átlátszatlan függönyként sötétülnek el.

Neoncsövekkel megvilágított
irodai sötétség
áll be.
Benne életnek semmi jele
csak olcsó kincstári bútor,
különféleképp hangolt munkatársi arcok
és sosem változó szomszéd háztető.
Mindehhez – nehogy vád érjen -,
csipetnyi égbolt,
személyes virágcserép
és telefon, mely látszólag világgal köt minket össze.
De mi jól tudjuk,
hogy csak más irodákkal veszi fel a kapcsolatot.
Megjegyzendő,
azokkal is csak akkor, amikor épp üzemképes.
Nekünk ilyen szerencsében rég nem volt részünk.

Semmit sem látunk
és semmiről sem tudunk.
Semmit sem tudunk arról,
hogy nappali fényben
új források koptatnak felszínre hűen,
föld minden üregéből
rejtélyes víz bugyog fel.
Tiszta és igazságos,
időt és életünk
egyéb méreteit méregeti,
esdekelve, utakat keresve, hogy földbe visszatérjen.

Égboltról hirtelen madarak,
repülők, üstökösök és más égi testek szállnak fel.
Képtárakban falakról képek
és talapzatról szobrok hullnak.
Történik valami.
Valami elkezdődött.

Kék tintával
számlálom érverésem,
halottak számát, okozott károk mennyiségét,
városközi hívásokat és munkaidő megszakításait.

Tudom, hogy e verset térítésként kapom,
munkaadóm előzetes beleegyezésével
ledolgozom majd egy munkaszüneti napon.