Janík, Pavol: Do modra

Od rána sa neúnavne vrháme do modra,
ktorému chýba hranica medzi vodou a oblohou.
Do modra, v ktorom sa krížia plavebné dráhy rýb
s leteckými cestami vtákov.
Do modra, v ktorom pomalý pohyb lodí
pretínajú ligotavé trupy lietadiel.
Do modra,
ktoré nás silou vôle
sústavne vrhá späť na piesočnú pláž
spolu s ostatnými predmetmi navyše,
spolu s mŕtvymi telami rýb, krabov a medúz,
spolu s útržkami vodných rastlín,
drobnými kamienkami,
vrchnákmi od coca-coly,
spolu s pokrčenými papierikmi
uzavretými vo fľašiach od lahodných nápojov.

Čítame stále odznova
a zo všetkých strán
tie listy bez písmen,
dokonale vybielené životodarným slnkom,
ktoré dobre vie, komu dať príležitosť a komu nie.

Čítame listy bez písmen
a zmrazujúco im rozumieme.
Čítame listy bez písmen,
oplakané spenenými vlnami,
z ktorých pochádza život,
zvuk, farby a bohyne.

Potomkyne bohýň dnes obývajú
nekonečné riviéry celého sveta.
Vyznávajú nahotu
a bohovské motorové člny, autá, pláže, apartmány,
hudbu, filmy
a predovšetkým bohovských mužov.

Pri zmrzlinárskom stánku
som sa do jednej z nich už po stý raz bezhlavo zamiloval.

Nezáleží na tom,
ale bola to tá,
s ktorou ma spája zopár zážitkov, spomienok
a niekoľko detí.
Zaľúbil som sa do nej celkom
a bezo zvyšku.

Zo zmrzlinárskej búdky
sa na nás pri tom usmievali nahé plagátové dievčatá
a portrét štátnika
v bielej admirálskej uniforme
na modrom pozadí,
ktoré práve tak dobre mohlo byť vodou ako oblohou
a v ktorom sa práve tak dobre mohli pohybovať
atómové ponorky ako prúdové lietadlá
a neónové ryby práve tak ako dúhoví vtáci.

Reggel óta lankadatlanul vetjük magunkat kékbe,
melynek víz és égbolt között hiányzik gyepűje.
Kékbe, hol halak úszópályái madarak légi útjaival
keresztezik egymást.
Kékbe, hol hajók lassú mozgása
repülőgépek csillogó törzsét metszi.
Kékbe,
mely akaratunk erejével
rendszerint homokos partra vet minket vissza
méghozzá egyéb tárgyakkal együtt,
halak, rákok és medúzák holt tetemeivel karöltve,
vízinövények foszlányaival közösen,
apró kövecsékkel,
Coca-Cola kupakjaival,
összegyűrt cetlikkel szövetségben
finom italok palackjaiba zárva.

Mindig újonnan olvassuk
és minden oldalról
eme betűmentes lapokat,
patyolatfehéreket, éltető Naptól,
mely jól tudja, kinek jár esély és kinek nem.

Betűmentes leveleket olvasunk
és dermesztőn értelmezzük őket.
Betűmentes leveleket olvasunk,
habos hullámokkal telesírtan,
melyekből élet sarjad,
hang, színek és istennők.

Ma istennők ivadékai népesítik be
világmindenség végtelen riviéráit.
Hitvallásuk a mezítelenség
s az isteni motorcsónakok, autók, strandok,
lakosztályok, zenék, filmek
s mindenekelőtt az isteni pasik.

A fagylaltos bódénál
századszor szerettem bele fejetlenül
az egyikbe.

Ez persze lényegtelen,
de ő volt az,
kihez néhány élmény, emlék
és egypár gyerek fűz.
Teljességgel és maradéktalanul
beleszerettem.

Közben a fagylaltos bódéból
molinós meztelen lányok mosolyogtak ránk
meg egy államférfi
fehér tengernagyi egyenruhában
kék háttérben,
mi éppenséggel lehetett volna víz vagy ég
s melyben atomtengeralattjárók és sugárhajtású
repülőgépek, neonhalak és szivárványos tangarák
egyformán jól tudtak volna mozogni.