Janík, Pavol: Óda na radosť

Kde sú tie staré básne?
O čom vlastne boli?
A komu na nich záležalo?

Niekde v nás
z nich zostala
časovaná nálož v Norinbergu,
frankfurtské porno-kino,
coca-cola naproti Moulin Rouge,
Lenin v marseillskom výklade,
vyblednutá pohľadnica Côte d’Azur,
doklady ukradnuté v Ríme,
nevyvolané fotografie
šikmej veže v Pise,
noc vo Florencii,
bolonskí buzeranti,
holuby o šiestej ráno
na námestí svätého Marka,
zmaľovaná colníčka
vo vlaku z Viedne
do Devínskej Novej Vsi.

Kde sú tie staré básne?
Už ich nik nenapíše.
Nikomu nikdy na nič neboli.

V Európe náhle vypli prúd.
Nastala tma, tá ktorá bola
pred objavením svetla.
Popamäti chodíme
po plafóne nášho bytu.
Deti sa nám smejú zo spánku.

Pri vchode nikam
nám raz vrátia vstupné
za život,
ktorý stál za to,
aj keď nestál za veľa.

Len smrť sa nevypláca.

Hol vannak azok a régi versek?
Miről is szóltak?
Azonfelül kit érdekeltek?

Belőlük rögzült
bennünk valahol
Nürnberg időzített pokolgépe,
Frankfurt pornómozija,
Moulin Rougeval szemben a coca-cola,
Marseille-i kirakatban Lenin,
Cote d’Azur megfakult képeslapja,
Rómában ellopott okmányok,
Pisai ferde torony
előhívatlan fényképei,
Firenze éjszakája,
Bologna homárjai,
hajnali hatkor gerlék
a Szent Márk téren,
kisminkelt pénzügyőrnő
a Bécsből Dévényújfaluba
tartó vonaton.

Hol vannak azok a régi versek?
Már senki sem jegyzi le őket.
Fikarcnyit sem értek, soha senkinek.

Európában hirtelen lekapcsolták az áramot.
Homály kerekedett, amely
világosság felfedezése előtt honolt.
Vaktában rójuk köreink
lakásunk mennyezetén.
Álmukban gyerekek nevetnek rajtunk.

Sehova bejáratánál
visszaadják az élet
belépődíját,
mely megtérült,
még akkor is, ha olcsón adták.

Elmúlás csupán, mi ki nem fizetődő.