Gašparovič Hlbina, Pavel: Ticho
Ticho (Slovak)Zatúlal som sa do večera,
|
Csend (Hungarian)Letűnő Nap homályába tévedtem, [1] A ruszalka szláv eredetű név egyesek szerint a "Rusadlia Turíce"-ből (szlovákul: rosalia slávnosť ruží) vezethető le, ami azt jelenti, hogy "rózsák ünnepélye". A ruszalkák nőnemű lények - halasszonyoknak is nevezik őket - , akiknek a repertoárjában minden megvan ahhoz, hogy megijesszék a szarvasmarhákat, férfiakat csábítsanak el az énekükkel. A hiedelmek szerint a ruszalkák egykor nők vagy gyermekek voltak, akik borzalmas és erőszakos körülmények között haltak meg. Elhagyott, elüldözött nők, vagy szeretteik által meggyilkolt nők, házasságon kívüli gyermekek, öngyilkosok válhattak ruszalkává. A néphit szerint egy ruszalka csak annyi időt lehet szárazföldön, amíg nem szárad meg a haja. A ruszalkák nem feltétlenül ölik meg áldozataikat, hanem szerelemvarázslatot is szórhatnak a mit sem sejtő emberekre. Ezért a ruszalkák hetének idején nagyon kell vigyázni minden szerelemszerű érzéssel. Tágabb értelemben a ruszalka erdei, mezei sellő, nimfa tündér vagy vizi hableány a keleti szlávoknál. Többnyire azt tartották róluk, hogy folyók mélyén laknak, a víz alatt álló kristálypalotáikban és időnként feljönnek a földre szórakozni. A Ruszalka egyben Antonín Dvořák 1901-ben, Prágában bemutatott háromfelvonásos operája. Librettóját Jaroslav Kvapil írta. forrás: hotdog.hu/mitologia/szlav/ruszalka
|