Gašparovič Hlbina, Pavel: Osamelé srdce

Na horách rastú čierne bôry
a poliate sú živicou.
Od rána čosi ma dnes morí,
bez seba chodím ulicou.

Vietor si pieseň smutnú hudie,
ozvenou spieva les.
Zajtra tú pieseň more spievať bude,
čo rieka dnes.

Na horách spadlo hniezdo stračie
a rozbehli sa mloci.
Srdce mi flétnou plače
do atlasovej noci.

Sötét fenyők nőnek a hegyen,
s a fenyők törzsén gyanta van.
Reggeltől bánt egy baljós sejtelem,
s az utcát rovom nyugtalan.

A szél szomorú nótát dalol,
erdők búgása ráfelel,
holnap a tenger zengi valahol,
mit ma a folyó énekel.

Erdei szarka fészke lebukott,
gyíkok népe szétszaladt.
Szívemben fuvola zokog
a selyemsátrú éj alatt.