Úsmev (Slovak)
Kto mi úsmev závidí,
nech sa nocou pozrieť príde
pod môj oblok osvetlený.
Čosi uvidí.
Možno zasekne mu dych,
lebo bude jasne vidieť,
koľko ma ten úsmev stojí
hodín krvavých.
Noc, ty skrýša mojich múk,
zahaľ temným plášťom vrásku,
zahaľ trýzeň, utrpenie,
chvenie rúk.
Svet, ktorý ma na svet dal,
nespravil tak z mojej vôle.
Ale keď som už raz tu,
množiť nechcem žiaľ.[1]
[1] Báseň Úsmev je z I. časti básnickej zbierky Cez oheň a vodu. Bratislava : Slovenské vydavateľstvo politickej literatúry, 1960. Úsmev. S. 13.
| Uploaded by | Répás Norbert |
| Publisher | Knižnica Antona Bernoláka v Nových Zámkoch |
| Source of the quotation | Krista Bendová (1923-1988), Výberová bibliografia, ISBN 978–80–970415–4-0 |
| Bookpage (from–to) | 11-11 |
| Publication date | 2013 |
 |
|
Nevetés (Hungarian)
Irigyled nevetésem,
hát jöjj el hozzám éjjel
fényes ablakom alá.
Meglátod szenvedésem.
Tán lélegzet benn marad,
mert tisztán látni fogod,
mibe kerül mosolyom,
ha vérórákból fakad.
Éj, rejteke kezemnek,
palásttal burkold ráncom,
takard a kínt, szenvedést,
lám tagjaim remegnek.
E világ szült meg engem,
nem kérésemre tette.
Ámde ha már itt vagyok,
több bánat ne teremjen.
|
