Tyutcsev, Fjodor Ivanovics: Szökőkút (Фонтан in Hungarian)

Смотри, как облаком живым

Фонтан сияющий клубится;

Как пламенеет, как дробится

Его на солнце влажный дым.

Лучом поднявшись к небу, он

Коснулся высоты заветной –

И снова пылью огнецветной

Ниспасть на землю осужден.

О смертной мысли водомет,

О водомет неистощимый!

Какой закон непостижимый

Тебя стремит, тебя мятет?

Как жадно к небу рвешься ты!..

Но длань незримо-роковая

Твой луч упорный, преломляя,

Свергает в брызгах с высоты.

Nézd a felhős szökőkutat:

hogy remeg, hamvasan hogy izzik,

szikrázik és párában ázik,

mikor átgyúl rajta a nap!

Égnek szökken a sugara,

de ha célját majdnem elérte,

szivárványos porzásban égve

a földre kell zuhannia.

Gondolatunk, múló sugár, te,

örök lendületű forrás,

mi akarja, hogy lengve hintázz,

hogy szakadatlan föl- s leszállj?

Forró vágyad égre sikolt,

de egy titkos erő parancsa

fagyot fúj törő álmaidra

és zuhanásodban kiolt.