Tyutcsev, Fjodor Ivanovics: Orosz nő (Русской женщине in Hungarian)

Вдали от солнца и природы,

Вдали от света и искусства,

Вдали от жизни и любви

Мелькнут твои младые годы,

Живые помертвеют чувства,

Мечты развеются твои...

И жизнь твоя пройдет незрима

В краю безлюдном, безымянном,

На незамеченной земле, –

Как исчезает облак дыма

На небе тусклом и туманном,

В осенней беспредельной мгле...

Távol a naptól, a reménytől,

a művészettől és a fénytől

s mindentől, ami gyújt s röpít,

ifjú éveid úgy suhannak,

érzéseid úgy porba halnak,

mint szárnyszegett ábrándjaid.

Nappal is mintha szürke éjben -

tengődsz a kietlen vidéken,

észre se vesz az árva táj;

s eltűnsz, nyomtalan gyötrelemmel,

ahogyan port és füstöt elnyel

a végtelen őszi homály.