Majkov, Apollon Nyikolajevics: A darvak (Журавли in Hungarian)

От грустных дум очнувшись, очи

Я подымаю от земли:

В лазури темной к полуночи

Летят станицей журавли.

От криков их на небе дальнем

Как будто благовест идет -

Привет лесам патриархальным,

Привет знакомым плесам вод!..

Здесь этих вод и лесу вволю,

На нивах сочное зерно...

Чего ж еще? ведь им на долю

Любить и мыслить не дано...

Hogy gondjaimból felocsúdom

s az álmos égre révedek:

észak felé, a kék azúron

felível egy darusereg.

A hangja messze hallható,

mint harangzúgás - krúgatja mind:

Üdvözlet, ismerős folyóink,

üdvözlet, ősi erdeink!

Erdő, folyó van itt ezernyi,

s a föld magokkal eltelik...

Mi kell még? vívódni, szeretni -

ez nem adatott meg nekik.