Majakovszkij, Vlagyimir Vlagyimirovics: Este (Ночь in Hungarian)

Багровый и белый отброшен и скомкан,
в зеленый бросали горстями дукаты,
а черным ладоням сбежавшихся окон
раздали горящие желтые карты.

Бульварам и плошади было не странно
увидеть на зданиях синие тоги.
И раньше бегущим, как желтые раны,
огни обручали браслетами ноги.

Толпа – пестрошерстая быстрая кошка –
плила, изгибаясь, дверями влекома;
каждый хотел протащить хоть немножко
громаду из смеха отлитого кома.

Я чувствуя платья зовущие лапы,
в глаза им улыбку протиснул; пугая
ударами в жесть, хохотали арапы,
над лбом расцветивши крыло попугая.

1912

Gyűrötten omolt a fehér a pirosra,
dukátok özönnel a zöldbe peregtek,
sárgán ragyogott fel a kártya, kiosztva,
szurtos keze közt a sok ablaküvegnek.

Mit bánta a tér meg az utca a házak
mélykék tunikáit! A lába merő seb
volt már, mit a kunkori lángkarikáknak
abroncsa fogott, az imént sietőknek.

Kúszott a tömeg sebesen kanyarogva,
cirmos cicaként, s kapu nyelte be távol;
mind vinni akart valamit haza ott a
fénylő kacagás csoda-gombolyagából.

Ruhák puha mancsa karomra fonódott,
s én visszanevettem, amíg hahotázván
verték a dobot s riogattak a mórok:
a homlokukon kivirult papagájszárny.