Lermontov, Mihail Jurjevics: Vitorla (Парус in Hungarian)

Белеет парус одинокой

В тумане моря голубом. —

Что ищет он в стране далекой?

Что кинул он в краю родном?

Играют волны, ветер свищет,

И мачта гнется и скрыпит;

Увы! — он счастия не ищет

И не от счастия бежит! —

Под ним струя светлей лазури,

Над ним луч солнца золотой: —

А он, мятежный, просит бури,

Как будто в бурях есть покой!

Vitorla fehérlik, magányos,

A tenger kék ködein át.

Repül, - mily messzi partvilághoz?

Mért hagyta el szülőotthonát?

Szél zenél, a hab csupa játék,

Reccsen az árbóc, le-ledül.

Óh, nem a boldogságra vágynék,

Nem is az elől menekül.

Lent azurnál ragyogóbb fényár,

Fent az arany nap csúcsra ér.

És ő, a lázadó, vad vészt vár,

Nyugalmat már attól remél.