Lermontov, Mihail Jurjevics: Nem Byron vagyok… (Нет, я не Байрон… in Hungarian)

Нет, я не Байрон, я другой,

Еще неведомый избранник,

Как он, гонимый миром странник,

Но только с русскою душой.

Я раньше начал, кончу ране,

Мой ум не много совершит;

В душе моей, как в океане,

Надежд разбитых груз лежит.

Кто может, океан угрюмый,

Твои изведать тайны? Кто

Толпе мои расскажет думы?

Я — или бог — или никто!

Nem Byron, más vagyok. Ha lángol

Bennem a szó s égnek lobog:

Mint Ő, vészverte, büszke vándor,

De csak orosz lélek vagyok.

Korábban kezdtem, úgy is végzem;

Szellemem sokra nem viszi;

Lelkem zátonyos éjjelében

Remények süllyedt roncsai.

Ki tudja, mit rejtesz magadban,

Titkos tenger? Sejtheti-e

Ember, hogy mit hittem, akartam?...

Tán a költő; - más senki se!

1832