This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Fofanov, Konsztantyin Mihajlovics: Mindent unalmas próza tölt meg (Как много в жизни скучной прозы in Hungarian)

Portre of Fofanov, Konsztantyin Mihajlovics
Portre of Eörsi István

Back to the translator

Как много в жизни скучной прозы (Russian)

Как много в жизни скучной прозы,

Как мало ясных дней любви!

Уже давно померкли грезы,

Уже давно не льются слезы,

И веет холодом в крови.

 

Иду в раздумьи, а за мною

Могилы ранние друзей…

И что был свет, то стало тьмою,

И опечалился душою

Я на заре закатных дней.

 

Все, верно, осенью встречали

Такие дни: светло кругом,

Но лес в багрянце и печали,

И вся дорога, как из стали,

Звучит под тяжким колесом.

 

И, как в теплице разоренной,

Прозрачно в ясной пустоте,

И лишь на грядке засоренной

Подсолнух, солнцем озаренный,

Корону тянет к высоте!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://lib.rus.ec/b/308415/read#t280

Mindent unalmas próza tölt meg (Hungarian)

Mindent unalmas próza tölt meg,

alig ragyog a szeretet!

Fakók az álmok, és a könnyek

már régesrégen nem ömölnek,

a vérben árad a hideg.

 

Sírok között töprengve lépek,

barátok, meghaltak korán...

Árnyakká váltak mind a fények,

s megkeserült bennem a lélek

alkonyi napok hajnalán.

 

Ilyen nap mindenkihez eljő

ősszel: fény mindenhova jut,

de bíbor és bánat az erdő,

s acélként cseng és bong a zengő,

súlyos kerék alatt az út.

 

Szétdúlt üvegházhoz hasonló

világ: áttetsző, űr-teli -

de gyomos ágyásban a csorgó

napfényben fürdő napraforgó

tányérját égnek emeli!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://csicsada.freeblog.hu/archives/2008

minimap