Antokolszkij, Pavel Grigorjevics: Éjszaka (Ночью in Hungarian)

Мы вышли поздно ночью в сенцы
Из душной маленькой избы,
И сказочных флуоресценций
Шатнулись на небе столбы.

Так сосуществовали ночью
Домашний и небесный кров,
И мы увидели воочью
Соизмеримость двух миров,—

Родство и сходство их от века,
Ликующие в них самих,
Когда в сознанье человека
Всё проясняется на миг,

Когда вселенная влюбленно
И жадно смотрит нам в глаза,
И наготою раскаленной
Притягивает нас гроза.

 
1975

A fülledt kunyhóból az éjben
a tornácra mentünk ki mi,
s foszforeszkáltak, mint mesékben
az ég kósza oszlopai.

Így láttunk, hogy az éj leszállott,
háztetőt s égboltozatot,
s szabad szemmel a két világot
könnyen összemérhettük ott.

Rokonságunk évszázadokra
nyúlik, s bennünk ujjong belül,
ha elménkben egy pillanatra
fénylő világosság derül.

Mikor szemünkbe a mindenség
mohón tekint, mint aki vall,
és mint parázsló meztelenség,
ragad magával a vihar.