Eminescu, Mihai: A csillag (La steaua in Hungarian)

La steaua care-a răsărit
E-o cale-atît de lungă,
Că mii de ani i-au trebuit
Luminii să ne-ajungă.

Poate de mult s-a stins în drum
În depărtări albastre,
Iar raza ei abia acum
Luci vederii noastre.

Icoana stelei ce-a murit
Încet pe cer se suie;
Era pe cînd nu s-a zărit,
Azi o vedem şi nu e.

Tot astfel cînd al nostru dor
Pieri în noapte-adîncă,
Lumina stinsului amor
Ne urmăreşte încă.

A csillag, mely reánk ragyog,
Tőlünk oly nagyon messze van,
Hogy eltelnek évszázadok,
Míg fénye szemünkig villan.

Lehet, hogy kialudt régen
Fénye az ezredév alatt,
A mennyek végtelenében
Pályáján hogy körülhaladt.

A meghalt csillagnak képe
Lassan feltűnik az égen.
Így tűnt fel ott ezer éve:
Most látjuk, s ő nincs már régen.

Mikor a hő vágynak vége
S elhagyta már rég szívünket:
Kialudt szerelmünk fénye
Követ soká még bennünket.