Blaga, Lucian: Liniste

Atâta liniste-i în jur de-mi pare ca aud

cum se izbesc de geamuri razele de luna.

În piept

mi s-a trezit un glas strain

si-un cântec cânta-n mine-un dor

ce nu-i al meu.

Se spune ca stramosii cari au murit fara de vreme,

cu sânge tânar înca-n vine,

cu patimi mari în sânge,

cu soare viu în patimi,

vin,

vin sa-si traiasca mai departe

în noi viata netraita.

Atâta liniste-i în jur de-mi pare ca aud

cum se izbesc de geamuri razele de luna.

O, cine stie - suflete, -n ce piept îti vei cânta

si tu odata peste veacuri

pe coarde dulci de liniste,

pe harfa de-ntuneric - dorul sugrumat

si frânta bucurie de viata? Cine stie?

Cine stie?

Körülöttem akkora a csend, hogy szinte hallom

ablakon koppani a holdsugarat.

Mellkasomban

egy idegen hang született,

és valami vágyról énekelt,

mely nem enyém.

Mondják, hogy azok a korán halt őseink,

kik ereikben ifjú vérrel,

vérükben nagy szenvedéllyel,

eleven Nappal a szenvedélyben,

jönnek,

jönnek tovább élni bennünk

meg nem élt életük.

Körülöttem akkora a csend, hogy szinte hallom

ablakon koppani a holdsugarat.

Jaj, Lelkem, ki tudja mily mellkasban játszod

majd egyszer, századok múlva

édes csend húrjain,

és sötétség hárfáján - a fojtott vágyat

és tört életörömöt? Ki tudja?

Ki tudja?