Țărnea, George: Scrisoare de bun rămas

Iubito, cata lume intre noi
Numaratori de ploi din doi in doi
Si dintr-un ochi de dor necunoscut,
Cate zapezi pe buze ne-au crescut...
Asculta-ma si lasa-ma sa strig
Mi-e frica de-ntuneric si de frig
Si nu mai vreau sa stiu pana la sfarsit
Cine-a iubit frumos, cine-a gresit
Cine-a facut spre noapte primul pas
Cine-a plecat din joc, cine-a ramas
Cine si-a smuls peretii rand pe rand
Cine s-antors mereu cu ziua-n gand
cine a pierdut si cine a castigat
De toate inlantuit sau dezlegat
Cine-a crezut mai mult in celalalt
Sub cerul prea strain si prea inalt
Cand am sa uit cum suna glasul tau,
Decat tacerea, ce-mi va fi mai rau
Si cum sa pot sub stele innopta
Cand nu mai simt ce-nseamna umbra ta?
Numaratori de ploi din doi in doi
Iubito, cata lume intre noi.

Mekkora világ állt közénk, szerelmem!
Páros esőket számoltunk ketten,
és ismeretlen vágy szeméből mennyi
hópehely próbálta ajkunkat lepni...
Hallgass meg, hadd kiáltsak, kérlek,
hideg van itt, a sötétben félek!
És már nem akarom tudni végig
ki szeretett igazán, ki félig,
ki volt az, ki éjszakába tévedt,
közös játékból hamarabb kilépett,
falakat ki tépett tőből sorra,
nappalnak örökre hátat fordítva,
vajon ki győzött és ki veszített,
láncokat oldott, és kötözött meg,
a másikban ki bízott meg jobban,
idegen az ég, és túl magasan van...
Feledném kéne hangod dallamát!
Vagy fájóbb lesz a nélküled-némaság?
Hogy aludhatnék csillagok alatt,
ha nem érezhetem árnyékodat?
Míg páros esőket számoltunk ketten,
mekkora világ állt közénk, szerelmem!