Distante Melodia (Portuguese)
Num sonho d'Iris, morto a ouro e brasa,
Vem-me lembranças doutro Tempo azul
Que me oscilava entre véus de tule -
Um tempo esguio e leve, um tempo-Asa.
Então os meus sentidos eram côres,
Nasciam num jardim as minhas ansias,
Havia na minh'alma Outras distancias -
Distancias que o segui-las era flôres...
Caía Ouro se pensava Estrelas,
O luar batia sobre o meu alhear-me...
Noites-lagôas, como éreis belas
Sob terraços-liz de recordar-me!...
Idade acorde d'Inter sonho e Lua,
Onde as horas corriam sempre jade,
Onde a neblina era uma saudade,
E a luz - anseios de Princesa nua...
Balaústres de som, arcos de Amar,
Pontes de brilho, ogivas de perfume...
Dominio inexprimivel d'Ópio e lume
Que nunca mais, em côr, hei de habitar...
Tapêtes doutras Persias mais Oriente...
Cortinados de Chinas mais marfim...
Aureos Templos de ritos de setim...
Fontes correndo sombra, mansamente...
Zimbórios-panthéons de nostalgias...
Catedrais de ser-Eu por sobre o mar...
Escadas de honra, escadas só, ao ar...
Novas Byzancios-alma, outras Turquias...
Lembranças fluidas... cinza de brocado...
Irrealidade anil que em mim ondeia...
- Ao meu redór eu sou Rei exilado,
Vagabundo dum sonho de sereia... Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://www.citador.pt |
|
Távoli dallam (Hungarian)
Írisz-álomban, mely arany parázstól
halott, más, kék idő emléke száll,
mely tüllfátylak közt ringatott - sudár,
könnyű röptű idő, igazi szárny-kor.
Akkor még szín volt bennem minden érzék,
kert volt bölcsője minden óhajomnak,
lelkemben más távolságok honoltak,
s ösvényeiket virágok kisérték.
Ha csillagokra gondoltam, arany hullt,
holdfénytől izzott önkívületem még...
- Varázsotok, tó-éjek, sose lanyhult
ott, hol liljom-terasz volt minden emlék!...
Álomköz s hold összhangzó kora, hol csak
jáspis órák vágtak neki a térnek,
hol révedezés volt a köd, s a fény egy
mezítelen herceglány vágya volt csak...
Hang-balusztrádok és szerelem-ívek,
fény-bolthajtások s illat-karzatok...
Pompa s ópium hóna, ott lakott
szívem, hol nincs lakása már a szívnek...
Atlasz-miséi arany templomoknak...
Keletibb Perzsiák szőnyegei...
Ivorszerűbb Kínák szőttesei...
Halk források, honnan homály csorog csak...
Nosztalgiák, templomkupola-formák,
tenger fölött dómként lebegve: Énem...
Becsület lépcsői, lépcsők a légben...
Üj lélek-Bizáncok, új Törökország...
Cseppfolyóssá vált emlékek... Brokát-por...
Kék irrealitás, bennem kavargó...
- Király vagyok, kit száműztek honából,
szirénálomban eltévedt csavargó...
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | K. L. |
|