This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Sá-Carneiro, Mário de : Távoli dallam (Distante Melodia in Hungarian)

Portre of Sá-Carneiro, Mário de
Portre of Kálnoky László

Back to the translator

Distante Melodia (Portuguese)

Num sonho d'Iris, morto a ouro e brasa,
Vem-me lembranças doutro Tempo azul
Que me oscilava entre véus de tule -
Um tempo esguio e leve, um tempo-Asa.
 
Então os meus sentidos eram côres,
Nasciam num jardim as minhas ansias,
Havia na minh'alma Outras distancias -
Distancias que o segui-las era flôres...
 
Caía Ouro se pensava Estrelas,
O luar batia sobre o meu alhear-me...
Noites-lagôas, como éreis belas
Sob terraços-liz de recordar-me!...
 
Idade acorde d'Inter sonho e Lua,
Onde as horas corriam sempre jade,
Onde a neblina era uma saudade,
E a luz - anseios de Princesa nua...
 
Balaústres de som, arcos de Amar,
Pontes de brilho, ogivas de perfume...
Dominio inexprimivel d'Ópio e lume
Que nunca mais, em côr, hei de habitar...
 
Tapêtes doutras Persias mais Oriente...
Cortinados de Chinas mais marfim...
Aureos Templos de ritos de setim...
Fontes correndo sombra, mansamente...
 
Zimbórios-panthéons de nostalgias...
Catedrais de ser-Eu por sobre o mar...
Escadas de honra, escadas só, ao ar...
Novas Byzancios-alma, outras Turquias...
 
Lembranças fluidas... cinza de brocado...
Irrealidade anil que em mim ondeia...
- Ao meu redór eu sou Rei exilado,
Vagabundo dum sonho de sereia...



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.citador.pt

Távoli dallam (Hungarian)

Írisz-álomban, mely arany parázstól
halott, más, kék idő emléke száll,
mely tüllfátylak közt ringatott - sudár,
könnyű röptű idő, igazi szárny-kor.
 
Akkor még szín volt bennem minden érzék,
kert volt bölcsője minden óhajomnak,
lelkemben más távolságok honoltak,
 s ösvényeiket virágok kisérték.
 
Ha csillagokra gondoltam, arany hullt,
holdfénytől izzott önkívületem még...
- Varázsotok, tó-éjek, sose lanyhult
ott, hol liljom-terasz volt minden emlék!...
 
Álomköz s hold összhangzó kora, hol csak
jáspis órák vágtak neki a térnek,
hol révedezés volt a köd, s a fény egy
mezítelen herceglány vágya volt csak...
 
Hang-balusztrádok és szerelem-ívek,
fény-bolthajtások s illat-karzatok...
Pompa s ópium hóna, ott lakott
szívem, hol nincs lakása már a szívnek...
 
Atlasz-miséi arany templomoknak...
Keletibb Perzsiák szőnyegei...
Ivorszerűbb Kínák szőttesei...
Halk források, honnan homály csorog csak...
 
Nosztalgiák, templomkupola-formák,
tenger fölött dómként lebegve: Énem...
Becsület lépcsői, lépcsők a légben...
Üj lélek-Bizáncok, új Törökország...
 
Cseppfolyóssá vált emlékek... Brokát-por...
Kék irrealitás, bennem kavargó...
- Király vagyok, kit száműztek honából,
szirénálomban eltévedt csavargó...



Uploaded byP. T.
Source of the quotationK. L.

minimap