Mourão-Ferreira, David: A rab szonettje (Soneto do cativo in Hungarian)

Se é sem duvida Amor esta explosão

de tantas sensações contraditórias;

a sórdida mistura das memórias,

tão longe da verdade e da invenção;

o espelho deformante; a profusão

de frases insensatas, incensórias;

a cúmplice partilha nas histórias

do que os outros dirão ou não dirão;

se é sem dúvida Amor a cobardia

de buscar nos lençóis a mais sombria

razão de encantamento e de desprezo;

não há dúvida, Amor, que te não fujo

e que, por ti, tão cego, surdo e sujo,

tenho vivido eternamente preso!

Ha kétségkívül nagy-nagy szerelem

annyi ellentmondó érzés robbanása,

s a sok-sok aljas emlék már sosem

válthat igazságra, szép elgondolásra,

csak torzító tükör ez, semmi értelem

a hízelgő szavakban, nincs varázsa,

a cinkos osztozik a történeten,

melyet mások szórnak–nem szórnak a világba.

Ha kétségkívül szerelem a gyávaság,

hogy lepedőkön keressük a magyarázatát

elbűvöltségnek és mély megvetésnek,

hát kétségkívül szerelem, hogy nem tudok

menekülni tőled, te vak, süket, te mocsok,

kiért rabsorban éltem s most is élek.