Guimaraens, Alphonsius de: Ismália (Ismália in Hungarian)

Quando Ismália enlouqueceu,
Pôs-se na torre a sonhar...
Viu uma lua no céu,
Viu outra lua no mar.

No sonho em que se perdeu,
Banhou-se toda em luar...
Queria subir ao céu,
Queria descer ao mar...

E, no desvario seu,
Na torre pôs-se a cantar...
Estava perto do céu,
Estava longe do mar...

E como um anjo pendeu
As asas para voar...
Queria a lua do céu,
Queria a lua do mar...

As asas que Deus lhe deu
Ruflaram de par em par...
Sua alma subiu ao céu,
Seu corpo desceu ao mar...

Ismália téboly-érten
toronytetőn elpihen ...
holdat pillant meg az égen,
más holdat a tengeren.

Elmerül álmába mélyen,
holdfény hull rá, végtelen ... .
Csalogatja őt az ég fenn
és a tenger mélye lenn ...

Szép szelíd őrületében
dalra csendít édesen ...
Messze tűnik már az ég fenn,
és a tenger mélye lenn ...

S mint egy angyal égi fényben,
szárnyát tárja ékesen ...
Megvillan a hold az égen,
megcsillan a tengeren ...

Istentől nyert szárny, kevélyen
csattog át tág téreken ...
Lelkét várja már az ég fenn,
testét tenger mélye lenn ...