Cruz e Sousa, João da: Ódio sagrado

Ó meu ódio, meu ódio majestoso,

Meu ódio santo e puro e benfazejo,

Unge-me a fronte com teu grande beijo,

Torna-me humilde e torna-me orgulhoso.

Humilde, com os humildes generoso,

Orgulhoso com os seres sem Desejo,

Sem Bondade, sem Fé e sem lampejo

De sol fecundador e carinhoso.

Ó meu ódio, meu lábaro bendito,

Da minh'alma agitado no infinito,

Através de outros lábaros sagrados.

Ódio são, ódio bom! sê meu escudo

Contra os vilões do Amor, que infamam tudo,

Das sete torres dos mortais Pecados!

Gyűlöletem, ó, szent gyűlöletem, te,

fönséges és tiszta és jótevő –

nagy csókod legyen rajtam az erő,

s büszke alázatot lehelj szivemre.

Hogy nagylelkű legyek ahhoz, ki gyenge,

s büszke ahhoz, kiben nincsen merő

szikrája a Hitnek, mert ölelő,

termékenyítő Nap nem süt felette…

Ó, gyűlölet, szent lobogóm, te légy fenn

háborgó lelkem végtelen egében,

s vezess más, áldott lobogókkal engem,

szent gyűlölet! jó gyűlölet! s légy pajzsom,

hadd vívjam a Hitványak ellen harcom

s a Halálos Bűnök hét tornya ellen!