Camões, Luís Vaz de: Megkínoztak az évek, tönkrenyúztak (No mundo, poucos anos e cansados in Hungarian)

No mundo, poucos anos e cansados

vivi, cheios de vil miséria dura;

foi-me tão cedo a luz do dia escura

que não vi cinco lustros acabados.

Corri terras e mares apartados,

buscando à vida algum remédio ou cura;

mas aquilo que, enfim, não quer ventura,

não o alcançam trabalhos arriscados.

Criou-me Portugal na verde e cara

pátria minha Alenquer; mas ar corruto,

que neste meu terreno vaso tinha,

me fez manjar de peixes em ti, bruto

mar, que bates na Abássia fera e avara,

tão longe da ditosa pátria minha!

Megkínoztak az évek, tönkrenyúztak,

néhány ragyogott csak sorsom fölött:

alig értem meg az ötször-ötöt,

egemre vad viharfelhők tolultak.

Sok földet s tengert bejártam, sok újat,

az üdvömért; de hát akit örök

keblétől a szerencse tovalök,

az tűzön-vizén át se boldogulhat.

Portugália szült, a zöld, az édes

Alemquerben; de a sors dühe végül

idevert, rád, halak eledeléül,

rád, gonosz Óceán, te, ki a rémes

Abessziniát mosod - óh de távol,

de szörnyen távol szeretett hazámtól!