Berto, Al: pousa a boca no peito fissurado da terra
|
pousa a boca no peito fissurado da terra (Portuguese)pousa a boca no peito fissurado da terra colhe o silêncio do que está morto regressa para onde nunca estiveste reconstrói em ti a pequena ruína dos brinquedos no quarto escuro refaz o fugitivo corpo
da rumorosa existência de papel bebe a ansiedade venenosa das palavras o sangue das perdidas aves no surdo coração da viagem
quando chegares ao límpido limiar do corpo incendeia a cruel noite da infância despede-te porque ao regressares aos tristes dias de hoje terás esquecido a breve alegria do rosto e uma luz extinguir-se-á vagarosamente no interior da mão envelhecida
|
tapaszd ajkad a föld sebzett kebléhez (Hungarian)tapaszd ajkad a föld sebzett kebléhez fogd meg annak a csöndjét aki már halott térj vissza oda ahol sosem jártál rakd össze magadban a játékok foszlányait a sötét szobában teremtsd újjá a menekülő testet
a lármás papírlétezésből idd ki színültig a szavak mérgező aggodalmát a vért az utazás süket szívében elveszett madarakból
amikor a test szeplőtlen határára érkezel borítsd lángba a gyerekkor kegyetlen éjét végy búcsút mert mire visszatérsz a szomorú mába már el is felejtetted az arc röpke boldogságát és lassan ki fog aludni a fény a megráncosodott tenyérben
|
