Berto, Al: fulgurações com a água da chuva escorrendo

fulgurações com a água da chuva escorrendo

escondidas vozes num sujo vão de escadas

o céu turvo pelo desejo ácido da noite

estás sentado e ouves o desmoronar dos dias

contra o mar que te revela as tristes histórias

do espelho onde a criança matou a sua imagem

ruas desertas passam rente ao coração

saliva no movimento circular do corpo debaixo

doutro corpo que não conhece o dom de se entregar

ao tempo voluptuoso doutras mãos

levanta a gola do casaco sai para a rua

alarga o passo

deixa fustigarem-te as horas noite dentro

e no sangue sepultarem a insuspeita frescura

daquilo que ainda te falta cantar 

villámok a zuhogó eső cseppjeivel

elfojtott hangok a lépcső piszkos repedéseiben

az éj megsavanyodott sóvárgásával összezavart égbolt

üldögélsz és hallgatod hogyan peregnek a napok

szemben a tengerrel amely megosztja veled szomorú meséit

a tükörről ahol a gyermek megölte a saját arcát

kihalt utcák súrolják a szívet

nyál egymás alatti testek körforgalmában

a másik nem ismeri az arra való képességet hogy az életét

egy másik kéz érzéki örömének szentelje

hajtsd föl a zakó gallérját menj ki az utcára

nyújtsd meg a lépteidet

hadd vesszőzzenek meg a belső éjszaka órái

hadd temessék vérbe ártatlan harmatát

annak a dalnak amit még el kell énekelned