Berto, Al: enleia nas unhas o triste sono das violetas

enleia nas unhas o triste sono das violetas

e nas hastes das cassiopeias demora-te

para surpreenderes o estelar canto do rouxinol

rasga janelas no lume íntimo da lareira

pede à noite que sob as pálpebras se transforme

numa imensa borboleta em chama

a casa onde vives alimenta-se com o sorriso

da criança que estende as mãos para ti

enquanto o turvo líquido da velhice escurece

a memória desse tempo sem palavras

kösd a körmödhöz az ibolyák bús álmát

és várakozz a cassiopeia szarván

hogy bámulatba ejtsd a csalogány égi énekét

zúzz össze kandalló meghitt fényét sugárzó ablakokat

könyörögj az éjszakának, hogy a lehunyt

szemhéjak alatt változzék óriási lángpillangóvá

a ház amiben laksz a kisgyermek mosolyából

él aki kezét nyújtja feléd

miközben az öregség zavaros folyama mint árnyék

borul e néma idő emlékeire